Csupán az adott kultúrák normáira, azon belül is a férfiak elvárásaira hivatkozva vágják ki főként afrikai és mohamedán kislányok nemi szervét, és ezzel mindent, ami a nemiségükkel, nőiségükkel kapcsolatos. A WHO becslése szerint jelenleg 140 millió körülmetélt nő él a földön, akik ha nem halnak bele az – általában minden higiéniát és emberséget mellőző – eljárásba, egész életükben szenvednek ennek súlyos következményeitől.
A női körülmetélés, más néven infibuláció – amely a latin fibula, azaz „csontos tű” kifejezésből ered – évezredes szokásra nyúlik vissza. Az ókori Egyiptomban és Rómában, de a keresztények és koptok közt is bevált fogamzásgátló módszernek számított csonttűvel átszúrni, majd összekapcsolni a szeméremajkakat és fitymákat. Azóta viszont csak az indok valódi létjogosultsága szűnt meg, a szokás megmaradt – de még borzasztóbb eljárással és még koholtabb magyarázattal.
A serdülőkort még el nem érő lányokat érintő beavatkozást Afrika 28 országában, valamint Ázsia több részén és iszlám csoportoknál végzik leginkább, de Amerikában és Európában is előfordul. Érdekes, hogy a Korán ugyan nem ír evvel kapcsolatos előírásokat, mégis ez a módszer került be az iszlám köztudatba – és a többi országban sem vallási eredetű a női körülmetélés, hanem különféle homályos ideológiák tartják életben. Az alapvető ok a hűség: a szüzesség garantált megőrzése és a szexuális vágy csökkentése. További indok még, hogy akin nem végezték el a kimetszést, azt nem veszik feleségül, valamint hogy a férfiak eredetileg csúfnak találják a nők nemi szervét, nem beszélve az ezt követő szűkösebb élvezetek adta előnyökről. Aki nincs körülmetélve, azt tisztátalannak bélyegzi, és azonnal kitagadja a közösség, mivel szerintük csak így lehet visszatartani az állandó nemi vágyat és maszturbációt.
A szertartást nővé avatási ünnepségként fogják fel a családok: ruhaköltemények és ajándékok előzik meg, ezért a gyerekek gyakran maguk kérik a szülőket, hogy nagylánnyá avassák őket. Mivel az események váratlanul, előzetes információk nélkül történnek, a kínok után már garantáltan elmúlik a felhőtlen gyermekkor érzése. Felvilágosult családokban előfordul, hogy az ünnepségből kimarad a valódi műtét, de ez sajnos elenyésző.
Maga a körülmetélés úgy zajlik, hogy a kislányt elviszik a lakhelyétől távol eső helyre, gyakran egy kopár sivatagi sziklára, ahol a családtagok lefogják és bekötik a szemét. Ekkor a tradicionálisan képzetlen bába minden érzéstelenítés nélkül, egy minden sterilitást mellőző eszközzel (például csorba borotva, üvegcserép, konzervtető, életlen kés) kivágja a szeméremajkakat és a csiklót. Ezután a megmaradt nagyajkakat összevarrja a tüskékkel kiszúrt lyukakon keresztül, és csak egy apró nyílást hagy meg a havi vérzésnek – egészen a házasságig, amikor a leendő férj felvágja a varratot szexuális vágyai kiéléséhez. Ezek után a lány lábait egy hónapra összekötözik, hogy begyógyulhasson a seb, ez idő alatt elkülönítik egy kunyhóba, és mivel nem mozoghat, csak etetni és itatni járnak hozzá. Egyetlen eredmény az utóbbi évtizedekben, hogy bár nem igazán apad a szertartások száma, akadnak, akik legalább higiénikusabb körülmények közt végeztetik kórházi műtőasztalon – bár ettől sem lesz sokkal kíméletesebb. Megrázó adalék, hogy ha később a férj mégsem vágja át a varrást, hanem erőszakkal hatol be, akkor szülés előtt felvágják, majd azt követően újra összevarrják a megmaradt felületeket.
A csonkításnak több fajtája van: a legegyszerűbb a „sunna”, ami a csiklót borító bőr lemetszését jelenti. A következő fokozat a kimetszés, ami a csikló és a kisajkak teljes, vagy részleges kivágása, a legdurvább eljárás – az úgynevezett „fáraó” – pedig a fent említett teljes kimetszés és összevarrás.
A kimetszések a lelki traumán, depresszión és frigiditáson túl számos fizikai szenvedést is vonnak maguk után. A már önmagukban is súlyos problémák rendszerint hatványozódnak: közvetlen probléma a vérzés, sokk, rendkívül fájdalmas vizelés, tetanusz, HIV, Hepatitis B, vérmérgezés, hólyagfertőzés, hegképződés, húgycső és végbélnyílás károsodása, illetve a halál. Hosszabb távon krónikus és visszatérő fertőzések, burjánzó hegesedés, ciszták, tályogok, vizelési nehézségek léphetnek fel. A kiirtott mirigyek miatt pedig örök szárazságra vannak ítélve a nők, még a legfelajzottabb percekben is, így a szexhez mindig csak kellemetlen élmények kapcsolódhatnak. A férfiakat viszont leginkább az nyomasztja (a néha túlságosan szűk hüvely mellett), hogy meddőséget, illetve fogyatékos babákat is eredményezhet a fibuláció.
Szerencsére egyre csökken a legradikálisabb megoldást választók száma – bár a bábáknak ez hoz nagyobb bevételt -, de a sunna töretlen népszerűsége azt mutatja, hogy a szexuális élvezet még mindig a férfiak kiváltsága. Bár mára például Szudánban a női körülmetélés akár öt év börtönnel büntetendő, mégsem sikerül érvényesíteni a törvényt a szokással szemben, a média hangoskodása meg csak jobban begubózza az eddig is tabuként kezelt témát. Érthető módon a körülmetélés mellett jó bevételi forrásnak számít az úgynevezett „szétnyitás”, ami a fiatal lányok varrását feltárja, hogy házasság előtt kiélhessék vágyaikat, majd az esküvő előtt újra visszavarrja – a szüzesség látszataként.
Hiába állítják tehát egyesek, hogy ez természetes, és generációról generációra öröklődnie kell, nyilván szívesen mellőznék a kínokat és az állandó szenvedést – csak félnek a kitaszítottságtól. Bár nem lehet hirtelen megváltoztatni egy ősidőkbe nyúló hagyományt, de a férfiúi önbecsülés és a női természettel kapcsolatos tévhitekbe burkolt bizalmatlanság indoka enyhén szólva nem arányos azzal a sok testi-lelki szenvedéssel, amellyel nők milliói küzdenek meg nap mint nap.
Tóth Noémi
Eredeti megjelenés a PR Heraldon.
