Minden, ami reakcióra érdemes

Noémiában az élet

Noémiában az élet

A társadalom csendes gyilkosa a közöny

2019. március 22. - Noémia

6167461342_ff7da33a52_n.jpg

Az általános érdektelenség posványában már csak háromlábú csecsemőgyilkos unikornisok tudják megugrani az emberek ingerküszöbét.

Sosem voltam egy türelmes alkat, de régen mindenre várnom kellett. És amire várni kell, az izgalmas. Gyerekként még fellapoztam egy vaskos, papírillatú lexikont, ha meg akartam tudni, hogy mit jelent egy szó, tiniként pedig csak azt a zenét tudtam meghallgatni, ami megvolt otthon. Később, amikor már volt betárcsázós netünk, nagy nehezen letöltöttem a világháló bugyraiból a kedvenc számaimat, bár néha hiába vártam egy idegőrlő napot, hogy lejöjjön a dal, mert teljesen más mp3 fogadott a végén, vagy hibás volt a fájl.
Anyám még annak tudatában fényképezett engem, hogy egy tekercs két tucatnyi képre volt csak elegendő, tehát nem lődözött vaktában, hanem lelkiismeretesen komponált, hogy amikor napokkal később elmegyünk az előhívott képekért, ne legyen köztük selejt. Tiniként nem Tindereztünk, amelyben egyetlen másodperc alatt kell felhívni magadra a figyelmet – el kellett kapni egymás tekintetét az ismerkedéshez, micsoda szívdobbantó pillanatok –, és az okostelefonok kora előtt a levelezéseknek is varázsa volt a padsorok között.

apathy-1940202_960_720.png

Félre ne értsen senki, szeretem a kort, amiben élek, hiszen rengeteg vívmány könnyíti meg az életemet. Imádom, hogy van YouTube, Spotify meg Netflix, szabad pár-, iskola- és munkaválasztás, bármerre utazhatok és könnyen informálódhatok. Csak rossz látni, hogy milyen sokan idejekorán megcsömörlenek, kiégnek a sok ingertől és lehetőségtől. Látom rajtuk, hogy hiszik: nincs új a nap alatt, már mindent láttak és hallottak, amit pedig nem, arra gyorsan rákeresnek az interneten. Nehéz megbecsülni valamit, amiért nem adsz ki pénzt és nem áldozod rá a fél napodat. Miért izgatná őket valami vagy valaki, ha elhiszik, hogy találhatnak jobbat, szebbet és okosabbat?
Ma már az is tartalomnak számít, ha saját magadat örökíted meg, és valós élményként élünk meg virtuális impulzusokat. Körülöttünk sündörögnek a reklámok és hamis hízelgésükkel elhitetik velünk, hogy páratlan egyéniségek vagyunk, akik úgy csodálatosak, ahogyan vannak, és mindent megérdemelnek, sőt, minden jár nekik.
A teljesítmény nélküli magabiztos siker korszakában tobzódunk. Nehéz meglepni, lenyűgözni, lelkesíteni és sokkolni embertársainkat, a média pedig felül erre a csak felfelé tartó hullámvasútra, és emeli a tétet. Párkapcsolatainkban felütötte a fejét a társas magány és kevesen értik meg: a szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.

Kovács-Tóth Noémi

A bejegyzés trackback címe:

https://noemia.blog.hu/api/trackback/id/tr2514709117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása