Erre vártam évek óta. Hogy legyen egy olyan hazai film, aminél nem kell exkuzálva motyogni valamit pénzszűkéről, ripacs vagy igénytelen szereplőkről és ötlettelen forgatókönyvről.
A jubileumi 15. Sziget Fesztiválon mindenki kifacsarhatta a végtelen(nek tűnő) lehetőségek tárházából kedvenc zenéjét, sörét, spirituális belső gyermekét, vagy éppen öltönyös Jackyllből átválthatott a zöld punk-taréjos Hyde-alteregójára.
Nincs egyszerű helyzete a nőknek, mert ugyan senki sem kötelezi őket az ideálok és divatok követésére, mégis állandóan szembesülnek a – burkolt vagy direkt formában – rájuk zúduló, éppen aktuális elvárásokkal.