Minden, ami reakcióra érdemes

Noémiában az élet

Az önkéntesség csodálatos világa – a kódoló kislányoktól a robotkezekig

Van egy fiatal srác, aki munka mellett önkénteskedik: gyerekeket tanít programozni és rendezvényeken szervez számukra programokat. Nemrég egy olyan közösséghez is csatlakozott, amelyik 3D nyomtatású robotvégtagokat gyárt a rászoruló kicsiknek.

2016. december 05. - Noémia

enable1.jpg

Fotó: e-NABLE weboldal

Várfalvi Tamás Milán - a barátainak csak Félix – meglepődött, hogy interjút készítenék vele, hiszen mint mondja, ő „csak egy mezei alkalmazott egy multinál, mérnök-informatikus végzettséggel és egy kis szabadidővel”. Én azonban úgy látom, hogy más mezei alkalmazottakhoz képest ő nem a tévéből nézi a tehetségeket szabad óráiban, hanem segíti és tanítja őket.

Hogyan vált az önkéntes munka az életed részévé?

Ha jól emlékszem, először a Rex Kutyaotthon Alapítványnál kezdtem az önkénteskedést, ahol kutyasétáltatást vállaltam. A Zabhegyező Gyerekanimátorok Egyesületét 2013-ban ismertem meg: az idén 25 éves intézmény legnagyobb eseménye a tavaszi szünetre időzített Nemzetközi Gyerekfesztivál, amelyen animátorként vettem részt. Ezen idén körülbelül 420 gyerek vett részt, de az egyesület kisebb ünnepségeken is megjelenik, például Mikulás napján vagy fesztiválokon. Támogatói tagja vagyok a Budapest Bike Maffiának is, amely a rászorulók helyzetén segít, főleg bringás ételosztással, vitamin-kommandóval és közös főzésekkel.

zabhegyezo.jpg

Félix, alias Piton professzor - Fotó: Zabhegyező Gyerekanimátorok Egyesülete

Informatikára fogékony gyerekek mentora is vagy a Skool keretein belül (amely ingyenes technológiai foglakozásokat nyújt 8-18 éves lányoknak). Az informatikus srácok hobbijai kapcsán sok sztereotípia él az emberek fejében, de ez nincsen köztük. Benned mikor és hogyan született meg ez a gondolat, hogy ezzel is tölthetnéd a munkán kívüli idődet?

Tavaly figyeltem fel a Skoolra, ami a Technológiai Oktatásért Alapítvány fő projektje. Úgy gondolom, hogy bár valamennyire már a mai világban is, de a jövőben egyértelműen előnyben lesznek azok, akik a számítógépet készségszinten kezelik, és az ismereteiket minél hamarabb elkezdik fejleszteni. Fontos az is, hogy a tehetségükhöz megfelelő táptalajt kapjanak – ehhez pedig tapasztalt és motiváló oktatókra, infrastruktúrára és otthoni támogatásra egyaránt szükség van. A jövő alapja az oktatás, az oktatás kulcsa pedig a motiváció; ha a gyerekek néhány óra alatt leprogramoznak egy Fruit Ninja klónt, vagy a robotjuk ki tud kerülni egy útjába kerülő akadályt, sokkal jobban megnyílhatnak a technológia irányába.

Nem gondolom azt, hogy mindenkinek kéne programozást tanulnia, viszont az esélyt biztosítani kellene, hogy bárki tanulhasson informatikát a jelenlegi oktatási szintnél mélyebben is. Ezt mondjuk nem nehéz megugrani, vannak, akik a gimnáziumban csak a 10. osztályig tanulnak informatikát, a nem ’faktosok’ sokszor csak heti 1 órában kapnak lehetőséget rá, és a szakmaiság kimerül körülbelül a szövegszerkesztő szoftverek használatában. Itt jegyezném meg, hogy a számítógéphasználat, mint alaptudás mellett a pénzügyi ismereteket – hitelek és adózás alapjai, megtakarítás, családi kassza – és elsősegélynyújtási ismereteket is bevezetném az alaptantervbe.

Egyébként a Skool mellett az alapítványnak van egy Kódgarázs nevű projektje is, ami tanfolyami jellegű (ezen fiúk is részt vehetnek), illetve a Skool Klub, ami a vidéki IT oktatás erősítéséért indult el.

skool1.jpg

Fotó: Skool

Pontosan mi történik egy ilyen Skool-os foglakozáson?

Érdemes tudni, hogy ezeknek az ingyenes alkalmaknak, és egyben a Skoolnak alapvetően az a célja, hogy felkeltse az érdeklődést a szakma iránt, és bátorítsa a lányokat, hogy ez a szakma igenis nekik is való. Tehát, alapvetően nem mély programozás oktatásról szól, inkább egy pozitív élményt szeretnénk nyújtani a jelentkezőknek, miközben a programozás alapjaiba betekintést nyújtanak. Az adott programra történő jelentkezésnél prioritást élveznek azok, akik korábban még nem vettek részt ilyen eseményen.

Szombatonként rendezik meg ezeket a kurzusokat különféle nagyvállalatoknál, ahol IT-val kapcsolatos munkavégzés, mondjuk fejlesztés vagy tanácsadás folyik. A programozás oktatása csak egy része az eseménynek, körülbelül 4 óra alatt az adott fejlesztőeszközzel (például Scratch, Processing, LEGO robot) vezeti be az oktató a gyerekeket a programozás alapjaiba, hogy végül elkészítsenek egy saját játékprogramot. Az oktató mellett 5-6 technikai mentor is részt vesz az eseményen, ők segítenek rávezetni a megoldásra azokat, akik valamilyen hibába futottak, vagy lemaradtak. Jelenleg én is ilyen mentori teendőket látok el.

Az agytekervények ideiglenes pihentetésre természetesen egy jó ebédszünet a legmegfelelőbb, ezután jellemzően a házigazda cég egyik női alkalmazottja (általában programozó) mesél arról, hogy hogyan telik egy napja, és természetesen lehet sokat kérdezni is tőle. Ezt követően körbejárjuk az irodaházat, megnézhetjük például a szerverszobát, a pihenőket és a tárgyalókat is. Ezután visszarázódunk, és befejezzük a játékot. Az elkészült programokat haza lehet vinni – ahol tovább is fejleszthetik azokat –, az ingyen üdítők és pogácsák mellé pedig nem ritka az ajándékcsomag sem.

Egyébként idén nyáron már harmadszorra rendezték meg a napközis nyári táborukat, ahol szintén mentorként vettem részt. A táborban két héten keresztül egy projektmunkán dolgozhattak a gyerekek, ennek részeként a HTML, Gimp, Scratch és LEGO Mindstorms eszközök kezelésének alapjait is megtanulhatták.

Szerinted jelenleg azért van jóval több férfi programozó, mert a lányoknak (vagy a szüleiknek) nem jutott eszükbe, hogy jók lennének benne, vagy tényleg máshogyan kell egy lánnyal megismertetni, megszerettetni az informatika matematikai megközelítését?

Ez egy nagyon összetett téma, de abban biztos vagyok, hogy nincs olyan számottevő különbség lányok és fiúk között, ami indokolná ezt az arányt a foglalkoztatottságban. Leginkább arra lenne szükség, hogy az oktatási rendszer mindegyik szintjén ugyanolyan lehetőségekhez férjen hozzá mindenki, előítéletek nélkül. Ahogy egy női kollégától hallottam, őt még az informatikai szakon is érte nemi diszkrimináció, méghozzá az oktatók részéről! Elképesztő ilyet hallani. Továbbá úgy vettem észre, hogy fiatalkorban a támogatás és a bátorítás a legfontosabb: ha ez és a szorgalom megvan, arra már fel lehet építeni szinte bármit.

Amennyire én beleláttam az oktatásba és a szakmába, szerintem a matematikára jóval kisebb szükség van az informatikai pályán, mint amennyire az az egyetemi oktatásban és a köztudatban is szerepel. Természetesen a szoftverek mélyén komoly algoritmusok használják fel a matematikai ismereteket, de egy hálózati szakembernek, programozónak, tesztelőnek, tanácsadónak vagy elemzőnek nem feltétlenül kell tudnia, hogy például a parciális differenciálhatóságnak szükséges feltétele-e a folytonosság. Jó lenne az is, ha a köztudatban megjelenne, hogy nem minden IT-s programozó vagy rendszergazda. Ezernyi területe van még az informatikának ezeken kívül: hálózatbiztonság, szoftver-ergonómia, oktatás, 3D modellezés, technikai dokumentációírás, satöbbi. Az, hogy kinek mihez van érzéke, szerintem inkább személyiségtípustól és érdeklődési körtől függ, mint a nemi hovatartozásától.

Nemrég csatlakoztál önkéntesként egy olyan mozgalomhoz is, ahol 3D nyomtatással készítenek művégtagokat gyerekek számára. Róluk mit érdemes tudni?

Az e-NABLE Magyarország (http://www.enable.hu) egy nemzetközi mozgalom része, amelynek küldetése, hogy végtaghiánnyal rendelkező gyerekek részére 3D-ben megterveznek és nyomtatnak korlátozott funkcionalitású protéziseket, az érintett gyermekek és szülők számára ingyenesen.

felix_interju.jpg

Azon túl, hogy ezek hordása a mindennapi életben praktikus segítséget nyújthat, egy sokkal fontosabb dologban is segít: mivel a célcsoportba óvodások és kisiskolások tartoznak, ebben a korban elképesztő ereje van a külső hatásoknak, ezért ezek a gyerekek talán először kerülhetnek be úgy a társaság középpontjába, hogy nem szégyellni fogják a testüket, hanem helyette robotkézzel menőzhetnek. Emiatt készülnek egyedi dizájnnal ellátott – Vasemberes, dinoszauruszos vagy Batmanes – modellek is.

A legtöbb modell egyelőre arra képes, hogy mechanikai eszközök segítségével, alkar vagy csukló mozgatásával a kéz ujjait be lehet hajlítani. Továbbá az egyik speciális típusnál a modellen található sínre egyedi tervezésű kiegészítőket is fel lehet rögzíteni, mint például kártyalap-tartó, csúzli, kampó egy szatyornak vagy villatartó.

Szeretnénk, ha minél több érintetthez eljuthatna a hírünk; ezúton is kérem, ha bárki környezetében van olyan, akinek szüksége lehet egy ilyen eszközre, kérem, keressen meg minket. A modellek egyébként megtalálhatóak a nemzetközi mozgalom weboldalán.

enable_talalkozo.jpg

Fotó az e-NABLE találkozóról: Dobi Dóra

Látszik, hogy tényleg szívügyed mindegyik projekt. Mit ad neked a karitatív munka?

Az önkéntesség egy csodálatos dolog, ráadásul a társadalmi hasznosságon kívül elképesztően jófej emberekkel lehet kapcsolatokat kialakítani. Inspirálóan hathat a társaságuk a saját gondolatainkra, céljainkra és életünkre is. Érdemes mindenkinek belevágnia valamilyen kezdeményezésbe az idejétől, energiájától és anyagi helyzetétől függően, rengeteg lehetőség közül lehet választani.

 

Kovács-Tóth Noémi

A bejegyzés trackback címe:

https://noemia.blog.hu/api/trackback/id/tr8512023797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.