Minden, ami reakcióra érdemes

Noémiában az élet

A nyomozó - filmkritika

Erre vártam évek óta. Hogy legyen egy olyan hazai film, aminél nem kell exkuzálva motyogni valamit pénzszűkéről, ripacs vagy igénytelen szereplőkről és ötlettelen forgatókönyvről.

2009. január 10. - Noémia

a_nyomozo.jpg

A nyomozó az első játékfilmesek friss és üde vehemenciával csapódott be a Filmszemlére, ahol Gigor Attila visszajelzései jól tükrözték a szakma örömét is. Minden második ujjára akaszthatott egy-egy külön sikerélményt: a legjobb műfaji film Moziverzum-díjával együtt a legjobb színész – Anger Zsolt –, a legjobb forgatókönyv, a legjobb vágó – Kovács Zoltán – és a Diákzsűri fődíját is elnyerte.

A történet már önmagában groteszk, mivel a főalak: Malkáv Tibor egy boncmester, akinek nincs senkije rákbeteg anyján és egy pincérnőn kívül, akivel néha randevúzik.

Pontosabban Edit randevúzik vele, és ott alázza meg magát az igen érzelem- és kommunikációszegény Tibor előtt, ahol csak tudja („Nincs kedved lefeküdni velem?”).

Sablonos remetelétéből az az egyetlen domináns érzelem zökkenti ki, hogy haldokló édesanyja műtétjére gyorsan pénzt kell szereznie.

Amikor az őt követő Küklopsz előáll egy gyilkossági ajánlattal – és a vele járó ötmillióval –, a tőle megszokott unott és gyors tempójával elvégzi a ’rutinszúrást’.

Igen ám, de az áldozattól másnap levelet kap, amiből kiderül, igencsak sok közük volt egymáshoz – Tibor pedig lassan azon kapja magát, hogy egyre több rokona és egyre veszélyesebb ellensége van.

Nyomozásában pedig több a csavar, mint ahány mondata elhangzik.

Ez a noir szagú krimi-vígjáték számtalan ötletes vízió-elemben bővelkedik: a konferencia-jelenet, ahol az összes szereplő jelen van, és együtt bogozzák a szálakat, a halottak visszatérése egy kis moralizálás okán, vagy az alapítvány nevében beszélő rákocska egyaránt szellemes adalék.

Nincsenek üresjáratok, csak finom irónia, eltalált párbeszédek és különc karakterek (pl. a punk jegypénztáros mozi-ajánló helyett inkább a színházat javasolja, mert a mozi haldoklik, a színház legalább már kiszenvedett).

És bár anyu megmondta, hogy a halálon nem illik nevetni, mi mégis ide-oda görnyedünk tőle az egész film alatt.

Tóth Noémi

Eredeti megjelenés a PR Heraldon.

A bejegyzés trackback címe:

https://noemia.blog.hu/api/trackback/id/tr6711704189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.